Munkáit megosztja Tiboldicum - Szabadkézműves Páholy oldalán és most már itt is :)
A képek és a hozzájuk tartozó leírások mind Tőle származnak, már a stílus miatt is érdemes végigolvasni a posztot és nem csak a fotókban gyönyörködni.
Hát, tessék:
Ez valaha igenis, raklap volt. Éppen szemétre hajították, mikor belebotlottam és elkértem. Szerintem, azt gondolták, gyújtósnak kell. Az a kerek kis izé, ott... ja... az... középen... Na, az meg egy pálcikás illatosító kupakja. Vagy 4 éve pakolgatom ide-oda, de most, talán lesz funkciója...
Ide mértem, oda mértem, majd agysebészeti szintű precizitással bejelöltem a furat helyét. Aztán lerögzítettem, mert a biztonság igen fontos! Meg mert semmi kedvem nem volt tarkón vágni magam az elrepülő léccel. Igaz, úgy élőben mutattam volna meg, milyen is az a hajítófa...
Továbbá kéretik egy pillantást vetni a fúróra. Igazi retró darab, van vagy 35 éves. Apámé volt, most az enyém. Ha bír még 35 évet, akkor a fiamé lesz. Ha nem, akkor az enyészeté... Bár akkoriban még nem volt divat a "tervezett avultatás".
Tényleg, ha valakinek van egy felesleges akkus behajtó-csavarozója, amit nekem szeretne ajándékozni, akkor ne álljon ellen a kísértésnek, én sem fogok. Az enyémnél már létezett a fenn említett globális fogyasztói szopatás intézménye az avultatással.
Na, a társadalom kritikai kitérő után... Süllyesztő fúróval félig kifúrtam a munkadarabot.
Komoly frásztörés kerülgetett, át ne szakadjon az anyag, de olyan profi vagyok, hogy Búvár Kund hozzám képest eb pénisze (született kutyafasza).
Aztán kisebb átmérőjű furóval átmenő furatot készítettem. Egészen olyan, mintha tudnám, mit csinálok, ugye?! Többet beszélek róla, mint amennyi idő alatt kész van. Lehetnék politikus, nem?
Az összes darabot beméreteztem és kifúrtam. Sőt, ebbe még kellett egy keresztfuratot is készítenem. Sikerült.
Aztán ez egész hóbelét és vancot átkentem egy réteg barna lazúrral. Igen, így a nyers fát! Semmi csiszolás, meg egyéb városi finomkodás, tudja már meg mindenki, ki lazúr a házban!
Na, azért én sem vagyok barbár, száradás után, mégis csak visszacsiszoltam a fát. Tapasztalatom szerint, ha a nyers fát kezelem lazúrral, a lazább szálszerkezet miatt jobban beszívódik az anyag.
És sokkal érdekesebb felületi textúrát lehet kialakítani. Durva csiszolóvászonnal - leánykori nevén, smirgli - először kereszt, majd hosszanti irányban csiszoltam végig a darabokat. Alig egy óra alatt meg voltam vele, csak most olyan gyenge a csuklóm, ha a tenyerembe tüsszentenék, a monitorról kéne levakarni a fikás markomat... Szóval tessék értékelni, mekkora áldozatot hozok a szórakoztatásotokra!
Miután nagy gonddal, alaposan lecsiszoltam róla, újabb réteg lazúrt kentem rá.
A csiszolás után a felület tömörebb lett, így a második adag már nem ivódik bele olyan mélyen a fába.
Az előző képen még friss volt a lazúr, reggelre ilyen szép mattra száradt. Jöhet a második réteg csiszolás...
...és jött. Most már klasszul kivehetőek az árnyalat különbségek. Kézzel kellett az egészet végigcsiszolnom. Ennek két oka is van. Részint sokkal pontosabban lehet a finomszemcséjű vászonnal dolgozni, részint a csiszológépem sincs a legjobb formájában, szóval azt is kérek...
Miután az utolsó kis meredező szálka és rost szálat is lemasszíroztam a fáról, jön az előbb említett trükk. A bal felét már átkentem azzal adalékkal (kizárólag NASA, Nyilas Misi és a cipőpucolók által ismert, szupertitkos adalék), amitől ilyen szép mély árnyalatot kapott a fa.
Látható a különbség, mennyivel élet telibb lett az az oldal..
És, mivel szűk körben vagyunk elárulom, mi az a High-Tech cucc, amivel ilyen különbséget érhetünk el.
Cipőpaszta. Tudományos nevén mezei, avagy közönséges suvick. Mondtam, hogy a cipőpucolók ismerik...?! Na, mondtam, vagy nem mondtam? Na ugye. Mondtam, hogy mondtam...
Korábban mutattam ezt a lyukat, kifúrás után. Hamarosan ennek is lesz szerepe...
Az eddig sanyarú sorsú fakupakok is kaptak lazúrt, csiszolást és ragasztót is.
Meg némi pluszt. Szerintem sokan már sejtenek valamit. De remélem még többen nem... Azonban az imént mutatott dupla furattal függ össze.
Most van a "lesz szerepe"... Lett szerepe. Egy köztes csavar került bele, ami - jól látszik képen is - középen lyukas, kívül menetes.
Az előző képen lévő fehér műanyag részt fogattam meg vele.
Még sorjázhattam volna, de mivel ez úgy sem látszik, nem akartam tovább vékonyítani az anyagvastagságot.
Aztán ragasztottam és lakkoztam. Pont. Szárad. Pont.
Korábban azt is mutattam, hogy egyik fába, keresztfuratot kellett készítenem.
Ragasztózás és helyreillesztés után, így néz ki a dolog.
Ezt a kis fekete izét már korábban felfűztem a vezetékre (igen, az egy vezeték, ha eddig még mindig lettek volna kétségek bárkiben is...).
Ez a tervezési fázisban okozott némi fejtörést, mivel nem szerettem volna, ha a vezeték a csupasz lyukba fut bele és nem lesz neki semmi kerete.
A kis fekete izé pedig ezt megelőzően egy teljesen más dolognak volt alkatrésze, melyet korábban másra használtam fel.
Először a lyuk keretezéséhez szóba jött peremes tipli feje, belső furatos bútorcsavar is, de ez lett a jó megoldás.
Egyébként minden ilyen kis szerelvényt és kiegészítőt a Lehel téri, Röntgen utcában lévő szerelvény boltban szoktam beszerezni.
Egy kicsi pincehelyiség, ahol akár egy szem alátétet is megvehetsz, ráadásul mindenhez kapsz szerelési tanácsot. Nem kell unott, barkácsáruház-lánci fazonokkal vesződnöd, vagy megvenned 100 csavart egy szem kép felrakásához.
És mivel ez az én *munkám, annak csinálok reklámot akinek én akarok.
(Vagy annak, aki fizet érte. [A szerk. megjegyzése])
Szóval: Laci bácsi barkácsboltja... Laci bácsi barkácsboltja...Laci bácsi barkácsboltja...
Lassan végére érünk a dolognak. Az utolsó fázisok jönnek. Darabonként össze kell ragasztgatni. Speciális ragasztót használok, hogy erős legyen a kötés és még szorítóval is megtámogatom.
A leírás 24 órás száradást ír elő. A korábbi fotókból ki lehet számolni, mennyi idő lesz az egészet összeragasztgatni. Jó kis türelem játék...
A végleges állapothoz közelítve. Minden réteg összeragasztva, a vezeték és a foglalat is bekötve.
Éppen a talp szárad. 24 óra múlva, kész a mű!
Most jól jönne Hermione időcsesztető ketyeréje...
És a sokadik 24 órás várakozás után, tényleg eljöttek az utolsó lépések. Búra felhelyezés, és próba...
És milyen szép lett :) Tehát Tiboldicum a facebookon ;) és itt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése